vallás képzettség

Vallások

Amund vallás

amhe-ramun Amhe-Ramun
Az amund hitvilág legfiatalabb, legerőszakosabb tagja, a harc és az egység istene. Gyakorta nevezik Kékarcúnak, a kék hold istenének, és Kegyetlennek; mióta papjai átvették az uralmat a régebbi főisten, Themes ynevi helytartóitól, uralkodó istennek és igaz istennek is.
Nevét az ősi írások Amhe-Ramuun-ként betűzik, a szakrális amund képírásban pedig farkas és medve keverékének látszó démonfejként (Amhe-démon) jelenítik meg. Az amund-dzsenn háborúk korában Amhe-Ramun egyszer már megjelent Yneven, de a dzsennek ősmágiájuk segítségével elpusztították a manifesztációját. Az istenség holttestét az amundok Második Titkos Városában, a Halál Tizenkét Termében helyezték el.
Az Ősi Egyezmény újabb kijátszásán Amhe-Ramun hatezer esztendőn át munkálkodott. Az időközben bekövetkező kedvező mágikus együttállásokat kihasználva cseppenként csempészte hatalmát Ynevre. Az isteni akarat által megtermékenyített papnők a titkos templomokban hatezer esztendő alatt huszonhárom Amhe-démont hoztak a világra - a legutolsót, a leghatalmasabbat a Sötét Együttállás évében. A Kék Hold felkeltekor az Amhe démonok és az Amhe-papok lelke összekapcsolódik, közösen alkotva az Isteni Tudatot. Egységük maga Amhe-Ramun, a huszonhárom testben lakozó manifesztáció.
Szimbólum egy amund arc stilizált képmása; ezüstből, ritkábban hasonló árnyalatú és textúrájú ősi fémekből készül, ráadásul viszonylag kicsiny, amiért az avatatlanok gyakran pénzérmének vélik. Amhe-Ramun arca szokványos amund vonásokat mutat, hatalmas szemei azonban mindenkor üresek - a hagyomány szerint csak az istenség újbóli megtestesülésekor telnek meg kékezüst ragyogással...

nesire Nesire
A szerelem, a szépség és a vörös hold csókból fogant istennője az amund hitvilágban; róka vagy Ibisz képében szokás ábrázolni. Szeszélyes, időnként rosszindulatú hatalmasság volt, az érzelmek és indulatok rabja; csak a testi gyönyör tartozott befolyási szférájába, a termékenység és az életadás soha. Bizonyos ősi feljegyzések szerint papnői rituális orgiákon hódoltak neki; az ezeken résztvevő férfiakat később rituálisan megcsonkították.
Szent szimbólumának vörösrézből készült ovális külső lapja sík, csak a belső kidolgozott: három ujj (madárláb?) domborulatait rejti. Kikovácsolása után pillanatokkal, még izzó állapotban helyezik a beavatandó nyakába, kinek mellén jellegzetes alakú sebet éget. Az Érintés hege éppen olyan szent, mint a szimbólum maga; Nesire szolgái ezer közül is megismerik, melyik a valódi, melyik a hamis.
A főpapnők vörösrézbe ágyazott apró szilánkot is hordanak nyakukban, mely egy darab a sivatag titokzatos Éneklő Kövéből. Meg nem erősített források szerint a Vörös Hold idején a kövecske halk, éteri dallammal gyönyörködteti viselőjét. Az Éneklő Kövek természetéről és mágikus tulajdonságairól a legtájékozottabb bölcsek is csak találgatásokba bocsátkozhatnak.

themes Themes
Az amund panteon főistene, az Églakó Nap-atya, az Örök Fényesség. Teremtőként és pusztítóként egyaránt tisztelték, bár előbbi aspektusa mind jobban háttérbe szorult az évezredek során. Papjai szigorúan zárt születési arisztokráciát alkottak, s tizenkét esztendős korukban beavatási szertartáson estek át: öt teljes percig kellett rezzenetlenül istenük fényes arcába tekinteniük. Akik kiállták a próbát, azok jog szerint is felvételt nyertek a papi rendbe, akik megvakultak, azokat elevenen feldarabolva áldozati máglyára vetették.
Szent szimbóluma a domború napkorong, melyből sugárkarok nyúlnak a föld felé. Feltételezések szerint a karok száma (5) misztikus jelentőséggel bír, a vallástörténészeknek azonban nem sikerült elméletüket tényekkel alátámasztani. A szimbólum hagyományosan vert sárgarézből készült, azt kívülállóknak tilos kezükkel illetniük.

refis Refis
Az amund panteon anyaistennője, a föld megszemélyesítője, kettejük nászából született Nesire. Hátborzongató termékenységkultusz alakult ki körülötte, tanítása szerint az élet a halálból fogan, aminthogy a vetés is dúsabban nő a felszántott temetők helyén. Papjai időnként szertartásos öngyilkossággal - élve eltemetkezéssel - hódoltak neki; máskor viselős anyákat áldoztak tiszteletére, s a kiontott vért gránitfalú kutakba folyatták, ezzel táplálva a földmélyi sötétben szunnyadó teremtő szellemeket.
A földanya Szimbóluma egész kis kozmosz-modell, a maga nemében egyedülálló. Külső része valamely nehéz fémből vert, tenyérnyi keret, melynek közepébe egy második, jobbára ritka fémből készült szelencét foglalnak. Refis minden papja, minden híve egy-egy csipetnyit helyez a szelencébe annak a városnak a földjéből (homokjából) ahol a világra jött; a Szimbólum tulajdonosa így biztosítja az éteri kötődést otthonához, tágabb értelembe véve az Ősi Nép egészéhez.
Mondják, a Titkos Városok nagyjainak birtokában olyan Szimbólumok találhatók, melyek a Hosszú Háború előtt készültek, s az ibarai pusztaság helyén egykor sötétlett televény egy-egy morzsáját rejtik.

Domvik Egyházának vallása

Domvik tisztelete egészen a P.sz. I. századig nyúlik vissza. Szigorú egyistenhit, Shadonban pedig államvallás, a világi hatalom nagy része felett is a főpapság rendelkezhet. Más istenek létét tagadja, sőt, keményen irtják a más hitűeket is. Erre a feladatra szakosodott a shadoni Inkvizíciós Liga.
Domvik szférái az Élet, Lélek, és Természet. Papjai gyógyítanak, segítik az elesetteket és a rászorulókat, és tűzzel-vassal irtják a nagy ellen, Ranagol híveit. Egyházuk jól szervezett, szigorú kasztrendszerből áll.

Az egyházi kasztok:

Az egyházszervezet a következőképpen épül fel:

Domvik Hét Arca

A Domvik-papok kötelességei Nem fogadnak nőtlenséget, sőt, bűnnek tekintik, ha valaki utódok hátrahagyása nélkül hal meg. A terhes nőket sérthetetlennek tartják, csakúgy, mint a vemhes anyaállatokat - aki kezet emel rájuk, halálbüntetést érdemel. Fontos feladatuk a földek termékenységének biztosítása, akár varázserejüket is latba vetve.
Eltökélten védeniük kell hitük tisztaságát, és az eretnekeket pusztítaniuk kell, bármilyen formában is jelenjenek meg. Gondot kell viselniük az elesettekről és a szegényekről, azonban ezzel együtt buzgón végeznek hitmagyarázó, illetve misszionárius tevékenységet is, főleg az ország határain kívül.
Szent kötelességük a gyógyítás; ezt még mágikus erejük kifogyása esetén is magas fokon űzik. A hívektől sosem fogadhatnak el érte ellenszolgáltatást, kivételt képeznek a tévelygők, azaz nem Domvik hívei.
Irtaniuk kell az eretnekség minden formáját, elsősorban Ranagol híveit, és tanításait ítélik el.
A Domvik-papok ezeken túl jogot formálhatnak arra, hogy bárki halandóról eldöntsék, bűnei túllépték-e az érdemtelenség küszöbét - azaz azt a határt, ahonnét kezdve a létezése már káros a világ számára, így halála e gyfajta megváltást jelenthet neki. Ezt (azaz a "kegyes halált" exterminus-nak hívják.
A papok ismerik a Lingua Dominit, azt az ősi nyelvet, melyet egyházuk szent nyelvnek tekint, és ceremóniákon, stb ma is használnak.

A Domvik-szekták Ezeket a szektákat az eretnekek, tévelygők közé sorolja az egyház, és ugyanúgy irtják őket, mint a más vallásúakat. Ilyen szekták például a Hit Védelmezői, akik az egyház világi uralomra törése ellen küzdenek, vagy a Tisztítók, akik lényegében a shadoni vér tisztaságát akarják megőrizni.

Dzsad vallás

Ez az istencsalád csupán három tagból áll, ám a dzsad nép vallása még ennek ellenére is igen szövevényes. Ezek mellett ugyan még jópár jelentéktelen hatalmú mellékisten is megtalálható a dzsennek leszármazottjainak hitében, ám ez a három csak az említésre méltó. Egyes vélekedések szerint ezeknek a hatalmasok tiszteletét őseiktől "örökölték".
Egy könyv szerint, melyet Muszrajjim ibn Hágig írt, az ódzsenn térmágusok felfedezték a dzsinnek síkját, s szövetséget kötöttek eme nagyhatalmú fajjal. A dzsennek héroszai át is mentek az ő síkjukra, hogy világuk szépségének élvezetéért cserébe egész életükben szolgálják dzsinn uraikat. Közülük hárman, Galradzsa, Doldzsah és Dzsah kivívták a Hatalmasok rangját, s később, legendákba szőtt nevüket a dzsennek leszármazottjai, a dzsadok már istenként imádták - s egy idő múltán oly sok lett a hívő, hogy megnyílt köztük és a három Hatalmas közt a misztikus csatorna, s egyes fanatikus hívükből pap vált, s szakrális hatalomhoz jutottak.
A dzsadok társadalma ettől kezdve három kasztra tagolódott, s mindegyik isten az egyik rétegnek a patrónusává vált. Ezek mellett mindhárom két szférát ural:

Halál szféra ebben a vallásban nincs, hisz az ilyesmit értelmetlennek tekintik, szerintük a problémákat máshogy is meg lehet oldani. Túlvilági kultuszuk nincs, a dzsadok nem foglakoznak az életen túli történésekkel, csak a jelennek élnek.

E három isten kultusza nincs olyan jól elkülönítve, mint máshol. Egyházuk közös alapon nyugszik, s alapszabályzatuk is ugyanazt a három dolgot követeli meg tőlük:

A hitvallás
Galradzsa a tudás, a tapasztalatok gyűjtését követeli meg híveitől, s ennek legjobb módszerének a tapasztalást tartja. A nehezen megszerzett tapasztalat a legértékesebb. Kasztjába tartoznak bele azok, akik életük legnagyobb részét úton töltik: kalandozók, kereskedők, diplomaták, s a nemesek is. Az övék a Tapasztalás Útja.
Doldszahot a hírnév és a dicsőség, a gyorsan, furfangosan szerzett vagyon, a harctéren vagy sikátorban véghezvitt, legendás hőstettek gyönyörködtetik. Zsoldosok, testőrök, gladiátorok és tolvajok tartoznak a kasztjába. Az övé a Dicsőség Útja.
Dzsah hívei az anyagi gyarapodást tartják a legfontosabbnak, a szorgalmas munka, jó üzleti érzék vagy ügyes gazdálkodás mind jó módszer ennek elérésre. Kasztjába tartoznak a polgárság, a földművesek és pásztorok. Ez a Gazdagság Útja.

Az alamizsnálkodás
Egyfajta mindenkire érvényes házi adó beszolgáltatása: ezt később szociális célokra használják fel: kutak javítására, az ingyenes karavánszerájok fenntartására, a szegények megsegítésére.

A szertartásos ima
Reggel és este a mecsetek tornyaiból messze hangzó szólítás emlékezteti a dzsadokat a napi kétszeri ima elmondására, melyet mindenki a maga istenének címez, állva, mellkasa előtt keresztbetett kézzel.

A dzsad isteneknek nincsenek olyan jól meghatározott attribútumai, mint a többi istennek, ők inkább az általuk képviselt kasztok tagjainak példaképeit, azok birtokolandó tulajdonságait testesítik meg.
Mint a többi istencsaládban is, a dzsadok is az égitestekhez kapcsolják hatalmasaikat: Galradzsát a vörös holdhoz, Doldzsahot a kék holdhoz, Dzsahot pedig egy csillagképhez, a Lailathoz. Áldozatnak mindhárom isten a reggeli és esti imáknál a földre löttyintett egy kortynyi vizet fogad el.

Szent jelképe egyik istennek sem szokványos:
Galradzsa papjainak kezében varázsláskor egy sáhruhfa jelenik meg, egy göcsörtös, repedezett, okkerszín bot.
Doldzsah papjai a tahdzsijuk markolatába egy követ rakatnak, s ezt a fegyvert szentelik fel szimbólumuknak.
A Dszah-papok szimbóluma egy arany pecsétnyomó, mely mintázata leggyakrabban az adott állam címere.
Mindegyik pap érett fejjel válik istenének papjává, szám szerint (általában): Galradzsa huszonöt éves kortól, Doldzsah harminc éves kortól, Dzsah pedig negyvenöt éves kortól választja papjait.

(Tagin Ilwar, pyarroni inkvizítor Dél vallásai c. könyvéből)

Elf kalahorák

(csak a Hetedkorban ismert formáikban)
Az elfek papjai (megtartók) a Papi mágia Természet szférájú varázslatait használhatják.

Észak

Narmiraen, a Ködökön Járó
A legnépszerűbb kalahorák egyike. A hajnalok urának is nevezik, s ez sokat elárul róla híveiről egyaránt. Megszemélyesíti mindazt a kiábránduItságot és tehetetlenséget, ami a Hetedkor elfjeinek nagy többségét jellemzi. Rendkívül közeli a kapcsolata a természettel, alakján keresztül gyakorta magát a végtelen erdőt, az érintetlen szépséget idézik fel. Az elfek szerint minden növény nevét ismeri, amely valaha kisarjadt Yneven. nevének említésével mindig együtt jár a kilátástalanság és mélabú felidézésével. Az Ő útmutatását követik a "kizökkent lét" eIől a természetbe menekülő elfek népes esoportjai. Délen Siena Boralisse és Fliadais D'Anatel alakjában, némiképp megváltozott értelmezésben bukkan fel.

Tyssa L'lmenel, a Vér Nélkül Való
A legismertebb mártírkalahora. A hozzá hasonló, egészen ősi elf szentségek már rég eltűntek a mítoszok és legendák homályködében, ám az ő szenvedései mind a mai napig példát állítanak az elfek elé. Jellemző az önostorozó elf gondolkodásra, hogy még az olyan távoli múltban elszakadt Családok is tisztelik, mint a Taba el-Ibara homoki elfjei.
Az aquir háborúk során csorgatták ki utolsó cseppig a vérét, s szótlan szenvedése még a Hetedkor eIfjeit is csendes és türelmes beletörődésre inti. Délvidéken Nemathial Ariaven a megfelelője.

Veela Luminatar, az Egykor Volt Fényesség
A legrégebben ismert kalahorák egyike. Az óelf iratokban csak Finna Liest említik nála hamarabb. Ő volt népe első megvilágosodott "Mestere": a múlt dicsőségét fenséges arcán tükröző isteni lény. Mind a mai napig híven teljesíti kötelességét: folyton emlékezteti népét az ősidőkben elkövetett vérbűnre, a kitaszíttatásra, a veszteségre. Hol kalahorákat szellemít át, hol víziókban és jósálmokban nyilvánul meg, hol pedig a patakvíz csörgedezésébe, a lombok susogásába csempész intő jeleket az értő fül számára. Ritkán van szüksége ilyen módszerekre, többnyire puszta létezésével is eléri célját.

Dél

Finna Ties, a Korokon Tanító
A Nép legelső gyámolítója, aki a Fergeteg elvonulta után állt az elfek élére, s istenük parancsai szerint, saját példájával elől járván biztatta az elesetteket, gyámolította a csalódottakat, mutatott kiutat a gyötrelemből. Noha kultusza már jelentős mértekben megkopott, s északon jobbára Narmiraen vette át a szerepét, délen még mindig számos elf áIdoz neki a legfontosabb ünnepeken.

Siena Boralisse, az Érintéssel Enyhítő
Déli mártírkalahora, aki a legenda szerint saját örökifjú testet áldozta fel a korok oltárán, csak hogy mindig új alakban lehessen együtt szeretett gyermekeivel. A fák és patakok szelleme, az Ő testéből sarjadnak a gyógynövények. Az egészség és a természet felvigyázója, bizonyos vidékeken Narmiraen fákba költözött lelkeként tisztelik.

Magon L'ievar, a Szavakat Ismerő
Az elfek népének bölcse. Ő ügyel arra, hogy semmi feledésbe ne merüljön, ami egyszer megtörtént. Feljegyzi a neveket, vigyázza a históriákat, így őrködik a világ egyensúlyán, nehogy a Tudatlanság és a Közömbösség elsodorja a teremtés művet. Az aquir háborúkban tűnt el, még az ősidőkben, de azóta is figyel, s csak az alkalmat várja, hogy visszatérhessen.

Eidhil K'Meakhan, a Dalokban Élő
A Szavakat Ismerő mellett, a másik isteni lény, aki nem engedheti, hogy a múlt emlékei veszendőbe menjenek. Dalnokok és költők szájával nyilatkozik meg, Ő maga soha nincs jelen Yneven. Minden tanítását, intelmét, példázatát élőszóban adja hívei ajkára.

Nemathiel Airaven, a Tűzhelyre Vigyázó
Tyssa L'imenel deli megfelelője, a jövendő és a családi béke őre, a melegho­zó. Két megtestesülését pusztították el, ám a töretlen akarat s a bizakodás mindkét alkalommal új lángra lobbantotta éle­te parazsát. Az önfeláldozásban lelt gyönyör heve teszi halhatatlanná, ebből merít erőt a létezéshez, s ugyanezt várja el követőitől is. Tanítása a türelmen s a bizalmon alapszik.

Rhienna Malvaureen, a Tűz Csiholója, a Mosolyokban Honoló
Az elf szerelmesek isteni lényeggel bíró pártfogója, a szívekben lobogó tűz szítója. Fagyökerek alá temetkezett, hogy tavasszal eljuthasson mindenhova, mindenkihez, aki híjával van a mosolynak, a becéző szónak. ő a virágpor a sarjú erdőben és a madárdal a mezőn. A régi szerelmesek felvigyázója; a hevület, mely csak akkor csillapodhat, ha magasabbra hág.

Flidais D'amatel, a Lombok Őre
Narmiraen, illetve Siena Boralisse testvére, esetleg az Ő valamely megtestesülésük. Bizonyos déli erdők őrző kalahorája, a megadó és megbocsátó türelem hírnöke. Hívei mind kevesebben vannak, ereje fogytán. Azt állítják, mindig Ynev legnagyobb elő fájában lakozik.

Moranna Naranol, a Homály Lakója
A szükségszerű elmúlás kalahorája, mosolya szelíd és titokzatos. Minden elf lelkének mérlegelője, noha a szabadosabb szellemi irányzatok elvitatják tőle ezt a jogát. A túlvilági vándor, aki a beletörődés és a tiszta szem tanítását vallja. A megváltoztathatatlan sors gyakorlati, de nem erkölcsi főségét hirdeti.

Krán

Vernon H'anthall, a Sötétség Szája, a Mindeneket Elnyelő
A kráni elfek leghatalmasabb kalahorája, akit maga a Kosfejes Úr hozott létre: nyálát, könnyét és verítékét keverte el azzal a vérrel, amit az Elveszettek egyik mártírjának ereiből folyatott ki, majd teremtő leheletet a lüktető masszára bocsátotta. Ilyenképpen. született meg Verrion, a Sötétség Szája, a Mindeneket Elnyelő, akit létezése első percétől kezdve csillapíthatatlan éhség gyötört. Egyesek szerint a Tizenhármak testvére ő; mások a huszonötödik Káosz-angyalnak tartják; megint mások művi lénynek, démonikus gólemnek, Ranagol lángelméje holt-eleven bizonyítékának. Az igazsághoz valószínűleg azok járnak legközelebb, akik a kráni elf lélek szimbólumát látják Verrionban: az örök nagyratörés, a féktelen becsvágy, a fennhéjázó dölyf, a halhatatlan gyűlölet, a hosszú évezredek során epekeserűvé sűrűsödő harag elsöprő erejű megszemélyesülését.

Hantien Harran, az Árnyékban Neszező
Kráni elf kalahora, a feketetölgyek lelke, aki az erdő árnyékaiban és a lombok zúgásában nyilatkozik meg. A Könnyűléptű Nép hosszú emlékezetét jelképezi, és azt a félelmetes türelmet, amellyel ősi bosszújuk beteljesedésére várnak. Az Ötödkor óta nem manifesztálódott; nevét nem felejtettek el, de hatalma erősen megcsappant, manapság már legfeljebb annyi telik tőle, hogy elleplezze az avarban lopakodó gyilkos léptei neszezését.

Gor Hannaln, a Tűzben Élő
Ízig-vérig kráni kalahora. Nem a tűzre vigyáz - ő maga a tűz. Nem a tűz miatt él, hanem általa. A hagyományok tiszteletben tartásával párosuló kíméletlen nagyratörest jelképezi, kifordítva és eltorzítva Eidhil K'meakhan, illetve Nemathial Airaven tanait. Ezzel kitűnő ideológiai alapozást szolgáltat a kráni elfek agresszív és büszke belpolitikai csatározásához.

Általános

Mallior, az Éjben Kacagó
Az egyetlen olyan kalahora, akit valamennyi elf tisztel Yneven, a Délvidéken éppúgy, mint Északon, de meg Kránban is. Életében az elf-aquir háborúk legendás hőse volt, aki dicső halálával szentté magasztosult, s e minőségében a bosszúvágyat és a sötét szenvedélyeket személyesíti meg. A külvilágiak csak végső elkeseredésükben fordulnak hozzá, Kránban azonban sokkal elterjedtebb a kultusza; itt élnek vér szerinti leszármazottai, is, a Ly'Shematenelek, azaz a Tettekkel Emlékezők.

Végezetül szót kell ejteni az elfek ősi istenéről, teremtőjükről.

Urria
Az elfnép rejtőzködő istensége, aki oktalansá­gukban elkövetett vétkükért kitaszította gyermekeit a számukra teremtett paradicsomból, s tisztító ve­zeklést szabott ki rájuk. Papjai és szentélyei nincse­nek, hívei csupán szimbolikus lelkigyakorlatok és érzelmi meditáció útján érintkezhetnek vele. Az is­métlődő újjászületések láncolatában a hajnalkortól mostanáig mindössze tucatnyi elf nyerte el bocsána­tát; ők a Tizenkettek, avagy inkább a Hatok, mert mára csak ennyien maradtak közülük Ynev világán. Az óidőkben a gyermekei még gyakran emlegették a nevét, az évezredek multával azonban alakja lassan megfakult és háttérbe szorult; a mai elfek számára már nem több egy ódon emlék kísérteténél. Hátbor­zongató, szent misztériumot látnak benne, amelynek ködleplei közé balgaság volna befürkészni, hisz értelmezni úgysem tudnák a látványt, csak az elveszett harmónia utáni sóvárgást fokozná elviselhetetlensé­gig a keblükben.

Kyr vallás

Alapvetően öt isten alkotja, melyből mára csupán háromnak maradt annyi hatalma, hogy papjai legyenek, a másik kettő elfeledetté vált. A kyrek főpapjait anyroknak hívták, hatalmukat a homlokukon viselt homlokpántok jelezték.

Elfeledett istenek

Igere
Állandó jellemzője a Teremtő volt, a termékenység istennőjeként imádták, de ő volt a bűntudat, a fény, a születés, a fejlődés, a teremtett lények, a természet, az időjárás, a békés öregkor és a család istennője is. Papjai gyógyítottak és tanítottak. Anyrjai tengerkék vagy hófehér köntöst viseltek, homlokpántjukat áttetsző ékkő (gyémánt) díszítette. Szent szimbólumuk az aranyló búzakalász volt.

Weila
A Sorskovács. A férfias erő, a tisztességes küzdelem és a végzet istene. Az ő bukásával indult meg az a folyamat, mely végén a kyrekből kiveszett az ő lényegét képviselő egyenesség, becsület, bölcsesség és erkölcs. A tudósokat és bölcseket patronálta, anyrjainak szent szimbóluma a nagyság jelképe, a kilencágú korona volt. Zöld köntöst hordtak és homlokpántjukat smaragd ékítette.

Ma is hatalmon lévő istenek

tharr Tharr
Az egyetlen kyr isten, aki még napjainkban is nagy szerepet játszik Yneven. Toron határain kívül az értelmetlen pusztítás, a káosz megtestesítője, míg a birodalomban a szükségszerű változást, a megújulást szimbolizálja, a Ő a túlvilág ura. Vallása nem csatlakozott a Pyarroni Paktumhoz, így számukra engedélyezett az emberáldozat is. Papjai csupán vérrel áldozhatnak neki, ám ez lehet emberi vagy állati is. Ha valamivel magára haragítja istenét, saját vérével kell fizetnie. Egyszer egy Amirr nevű nősténydémon, ki iránt szerelemre lobbant, ellopta a szavát, s ugyan Tharr visszaszerezte hangját, és rabságba vetette a vakmerőt, azóta sem szólt, hogy emlékeztesse hibájára. Innen másik neve: a Néma.
Papjai öntudatos és magabiztos emberek, az alacsonyabb kasztba tartozók számára szavuk parancs, de a náluk magasabbak is tisztelettel viseltetnek irántuk. Céljaik elérésének érdekében gátlás nélkül lopnak, csalnak, hazudnak és manipulálnak másokat, s megvetnek mindenkit, aki önerejéből nem képes magasabbra jutni. Művelt, pompakedvelő, hiú emberek, akiket gyakran páváskodó ficsúroknak gondolhatnak, ám ez igen nagy felelőtlenség, hisz egy Tharr-pap csak akkor viselkedik így, ha már biztos erőfölényben van. Különben szürke és alázatos, de minden sérelmet megjegyez, s később törleszt. Szent szimbólumuk sokféle lehet, ám sosem foglaltatik keretbe: az önmagába visszatérő, "örök újrakezdés" értelmű görbék idegenek tőle, Tharr három feje a Szimbólumban egyetlen életformaként anyagiasul, a három alkotó (kecske, kígyó, oroszlán) dominanciája attól függően változhat, hogy a készítő szűkebb hazájának Tharr-kultuszában melyik állat a szentebb. Bármely nehéz fémből készülhet; a kikovácsolt formát oltáron kiontott vérrel hűtik le, melytől maga a Szimbólum rőtes árnyalatot kap. A gyógyítás képessége tiltva van a papoknak, életük folyamatos intrika és harc a magasabb pozíciókért. A Lélek és a Halál szférák varázslatait használják.

sogron Sogron
Más néven a Tűzkobra. Egykor a kíváncsiság, a tudásvágy és a sors istene volt, ma inkább a megtisztítást, az otthonok tüzét és a Tharr akarata szerinti pusztítást pártfogolja. Heves, haragvó, bosszúálló isten, akitől nem állnak messze az aljas tettek sem. Szent állata a kobra, a tudatlanok pedig egyszerű tűzistenként ismerik. Tharrhoz hasonlóan nem csatlakozott a paktumhoz, bár papjaitól nem követel meg emberáldozatot, jussát a tűzbe kéri.
Papjai általában temperamentumos, heves vérű alakok, akiktől nem áll messze a feltűnősködés, közszereplés, ám közvetlenebbek és nyíltabbak, mint Tharr papjai, persze emellett a gyengeségnek még a látszatát is kerülik. Szentül hiszik, hogy a törpék vagy elfek alacsonyabb rendűek, s ők különbek náluk. Ők sem hisznek annak az életnek a védelmében, amit már nem érdemes tovább élni, ám a Tharr féle értelmetlen kínzások és mészárlások távol állnak tőlük. Időnként el kell végezniük a Sogron Étke nevű szertartást, mely szertartásos láng- és parázsevést jelent. Ha a Tűzkobra elégedett hívével, az nem hal meg, ám minden ilyen áldozat nyomot hagy rajta. A szeme halványan izzani fog, szája, arca füstös, koromszínű lesz, elsötétül. Szimbólumuk a szétfeszülő csuklyával ágaskodó, körbe foglalt érckobra. Szféráik az Élet, a Természet és a Lélek.

Morgena
Az Árnyékúrnő, Quassana, az Árnyékból Visszatérő, a Hollók Asszonya. A lelki fejlődéshez a visszahúzódást, a háttérből való manipulálást, a rejtélyeket és intrikákat tekinti megfelelő eszköznek. Annak idején ő volt az istenek női lényegének sötétebbik oldala, az álmok, a jövő ismerője. Pártfogolja a művészeket, az álomjárókat, a jövendőmondókat, az álomfejtőket, a méregkeverőket, az intrikusokat. Valaha három küldötte volt: Harrian egy holló, Melchyss egy farkas és Moramie egy gyönyörű nő arcát viselte. Ám azóta eme lények már az enyészeté lettek.
Papjai mind imáikat, mind áldozataikat alkonyatkor és naplementekor mutatják be, általában vérrel kevert forrásvizet vagy bort locsolnak egy megszentelt kőre. Morgenának sem szerzetesei, sem paplovagjai nincsenek.
Papjai megfontoltak, visszahúzódók, higgadtak, szerény külleműek. Férfiak és nők is beállhatnak soraiba, ám nagy részük nő. Legszívesebben a háttérbe olvadva irányítják a szálakat, ellenségeiket előszeretettel tévesztik meg vagy csapják be. Szent jelképük a mirtuszkoszorú, nemesfémből, s általában nyakukban, homlokukon, csuklójukon hordják. Szívesen tetováltatják az arcukat, a kisebb rangúak a szemük környékét, nagyobb hatalmúak a szájukat, arcukat is festetik, míg a legnagyobban egész testüket - de a kezüket mindenképp - díszítik. Szívesen keresnek meg lelki nyavalyától szenvedőket, hogy ha azok méltóak rá, meggyógyítsák őket, de örömmel nyújtanak írt rémálmok, lidércnyomások ellen. A Lélek és Halál szférák varázslataival bírnak.

(Velsharon Duerte, a kyr istencsaládról írt tanulmányából)

Niarei vallás

Kaoraku
A rejtőző Niaréban tisztelt isten, akitől a mikádó egyenes ágon eredezteti magát. Egyesek őselemi hatalmasságnak, mások egy aquir nép utolsó túlélőjének tartják, aki hosszas háborúkat vívott fajtársaival, az utolsó szálig kiírtotta őket, s mindegyikük életenergiáját magába szívta. Sárkány képében tisztelik ugyan, ám szinte bizonyos, hogy a valódi sárkányokkal semmiféle rokonságban nem áll. Morálisan semleges istenség, mint a viharok és villámlások, melyekben kinyilvánítja akaratát.Hívei nem teremtőnek, hanem felvigyázónak vélik, s leginkább azért fohászkodnak hozzá, hogy fordítsa el tőlük arcát.
Papjai az Élet, Természet, Lélek és Halál szférájú varázslatokat használhatják.

Ork héroszok

Az ork sámánok a Papi mágia Halál szférájú varázslatait használhatják.

Hram
Melléknevén a Mélységben Lakozó; a Vérivók, a Kacagók, az Irtóztatók és az lrgalmatlanok hérosza. A föld alatt él, és soha szó nem hagyja el az ajkat. Kedvelt híveit magához szólítja, és felruházza kegyelmével; azok eztán ugyanúgy megnémulnak, vérrel táplálkoznak és halhatatlanná vál­nak, mint ő maga.

Tha'ushur
Melléknevén a Szunnyadó; a Fadöntők és a Bűvölők héro­sza. Porhüvelye Ediomad mélyen pihen, őrzéséről egye­nesági leszármazottai gondoskodnak, valamennyien ork-aquir félvérek. Ha a szükség úgy kívánja, kikel nyugvóhe­lyéről, és testi valójában hívei segítségére siet.

Vordak
Melléknevén a Nagy; a Csonttörők és a Viharkeltők hérosza. Törzsevesztett hős, a hódító kyrekkel vívott háború legen­dás bajnoka; minden valószínűség szerint a valaha élt leg­nagyobb ork harcos. Sámán-nemzetségei páriasorból vere­kedték fel magukat hivatalos rangra.

Bhaer-Shadagg
A Látok hérosza; kovács-nemzetségből származott. Halála közeledtet érezvén belefoglalta lelket a szent csatabárdok ­a graer dwaghulok leghatalmasabbikába. A fegyver ma a Látok vezéri nemzetségének örökletes tulajdonát képezi.

Ghazga
A Holdimádok hérosza, egykor volt matriarcha, legendás méregkeverő. A Vörös Holdon el, ahova a Vipera-szellem ragadta magával párjául. Sámánjai a harcban mérget idéznek a fegyverükre, a körmükre és a fogukra.

Hurag Dhaur
Melléknevén a Szürke Öreg; a Vas Fiainak hérosza. Farkas képében járja Ynev vadonjait, sámánjai bőreváltók, s a csa­tában tomboló őrület ragadja magával őket. Igen nagy el­lenségeskedés uralkodik közte és Tha'ushur között.

Ughjorbagan
Melléknevén a Falánk; a Halálhozók hérosza. Az egyetlen ork, aki sikeresen elsajátította a mágia magasabb művésze­tét. Az általa vezetett, tizenhárom törzsből álló Koponya­szövetség és a velariumi elfek gyilkos viszályát az óidők ne­vezetesebb fajháborúi között tartják számon. A rehynnek elől a Démoni síkok egyikére menekült, ahol az ott honos fejedelmek befogadtak maguk közé.

Oothr
Melléknevén a Titokzatos; az Árnyékjárók hérosza. Halha­tatlan szelleme egyik sámánja testéből a másikba költözik, kioltván a befogadó ork önálló személyiségét. Hívei áldoza­ti körmeneteken könyörögnek hozza, hogy kímélje meg őket.

Gar Bokkar
Törzs nélküli hérosz, crantai kóborló, páriakultuszát leginkább a Látok vezéri nemzetsége pártfogolja. Sámánjai önálló politika folytatására, az embernépek viszályaitól való tá­volságtartásra buzdítják az orkokat.

Pyarroni vallás

A Pyarroni istencsalád az egyik legelterjedtebb és legtöbbek által szolgált panteon főként Ynev déli tájain, Pyarron környékén, de az Északi Szövetségben és még számos helyen fellelhetőek követői. Egyesek a legifjabb istencsaládnak nevezik, bár véleményem szerint, egy halandó szájából akkor is nevetségesnek hat az "ifjú" szó egy istenre értve, ha más hatalmasságokhoz mérten valóban a legújabbnak tekinthetőek. A vallást egy Selmo nevű szent próféta alapította meg, kit a halhatatlanok munkájáért több évezredet átívelő élettel áldották meg. Aki a család egyikét szolgálja, természetesen elismeri a többit is, még ha nem is tud róluk sokat. Papjainak, követőinek legfőbb feladata terjeszteni hitüket, hogy világunk ezáltal még közelebb kerülhessen az isteneink által tervezett és ígért tökéletességhez.
A panteonba tagjai:

Az alábbiakban felsorolom az istencsalád híveinek elsődleges parancsolatait:

"Tiszteld az idősebbeket és a bölcsebbeket!
Tiszteld a rangban fölötted állókat!
Hajts fejet engedelmesen elöljáróidnak!
Az élet szent; kioltására csak a védelmében vetemedj!
Ne keresd a viszályt, de azt se hagyd, hogy jámbor tétlenségedben megalázzanak!
Légy gazdag, de ha nem vagy az, élj úgy, hogy gyermekeid azok lehessenek!
Élvezd az élet szépségét, és kelj oltalmára, ha fenyegetik!
Légy türelmes más hitekkel, ha ők is türelmesek veled!
Hagyj másokat akaratuk szerint élni, ha ők is hagynak téged!
A tudás szent; minden formáját óvni és védeni kell!
Gyűlöld Orwellát minden megnyilvánulásában, mert ellenséged ő; aki pedig szolgálatába áll, túl soká élt már ezen a földön!"

Sajnálatos, hogy ezen szabályokat nem minden isten hívei tartják be, függően választott uruk-úrnőjük hatáskörétől. Tekintve elsősorban az átkozott Orwella csatlósait.

Meg kell még említenem még a Ősi Egyezmény-nek nevezett egyezményt, mely az istenek közt kötettett, s kimondja, hogy egy isten sem léphet Ynev földjére, s csupán küldötteiken keresztül léphetnek kapcsolatba a halandókkal, míg azok saját síkjukon tartózkodnak. Egy isten hatalma mindig attól függ, hány követője van, s kapcsolata Ynevvel is ennek alapján erősödik vagy gyengül.

Az alábbiakban részletesebben is fogok írni egyes istenekről.
Ne feledjétek hát: akármit is szándékoztok elérni, a tökéletességhez csupán egy út vezet, s ez a hit útja!

Adron
Az egyik legrejtélyesebb, az emberi felfogástól legtávolabb álló istene a panteonnak. Az Ő uralma alá tartoznak az energiák legéteribb, legletisztultabb formái, a fény és a mágikus esszencia. Tetteit, akaratát csupán papjain keresztül fejezi ki, mivel azonban egyedül Ő uralja a manát, ez a felmérhetetlen hatalom egyenrangúvá teszi a többi istennel, s papjait is tiszteltté teszi. Követőinek a feladata a mágia használatának felügyelése: hisz ezt az erőt az Ősidőkben jó célokra szánták, csupán az emberi gonoszság, s más istenek hatalomvágya alázta egyes ágait sötétté és romlottá. Adron papjai igyekeznek felkutatni és elpusztítani minden olyan manaforrást, mely rossz célokat szolgál, s az életet óvóknak, az érdemeseknek juttatni a hatalmat. Istenük csupán rajtuk keresztül kötődik Ynevhez, hisz az Ő lényege távol áll minden anyagi és asztrális dologtól, melyekre világunk épül. Ő az energiát uraló, tiszta szellem, egyesek szerint maga az Energia. Épp ezért, mikor Adronról beszélünk, nem gondolhatunk rá úgy, mint egy indulatoktól vezérelt, érző lényre, hisz Nála nem beszélhetünk érzelmekről. Papjai a Hozzá való hasonlódás felé érzett vágyódásukban szintén feladják érzelmeiket, hogy azok Adron segedelmével megtisztulva, a legmakulátlanabb anyaggá, fénnyé váljanak. Épp ezért Adron papjai nem áldoznak istenüknek a szó hagyományos értelmében: Adronnak szánt adományukat, az érzelmeiket hosszas meditáció során ürítik ki lelkükből, ilyenkor testüket halvány fény derengi körül.
Adron papjai sosem bukkannak fel véletlenül, ha valahol megjelennek, ott bizton várhatók a gonosz erők képviselői, vagy nagy erejű mágikus ereklyék felbukkanása. Ha a Fény Urának papjai valahol megjelennek, ott várhatóan nagy feltűnést keltenek kimért, szenvtelen viselkedésükkel, hangtalan lépteikkel, rezzenetlen arcukkal és embermagas botjukkal, mi istenük szent szimbóluma. Uruk jóvoltából az Élet és Lélek szférába tartozó varázslatokat használják. Céljuk elérésében senki és semmi nem gátolhatja meg őket büntetlenül, érdekében még az emberi világ törvényeit is áthágják - lopnak, csalnak ha kell -, ám az életet igyekeznek óvni. Általában hófehér, vörös szegélyű tógában látni őket. Ők vannak a pyar istenek közül a legkevesebben, szentélyeiket ritkán lakott hegyvidékekre, erdők mélyére építik, teljes elszigeteltségbe - kivetélt ezalól csak a főként varázslók által lakott városokban (Doranban és a Fehér Páholy székhelyén, Pyarronban) épült templomai jelentenek.

alborne Alborne
Gyakran hívják egyszerűen csak a "Bárdok Istenének", ám ez nem túl pontos. Alborne valójában az összes művészet istene, kedvét leli versekben, dalokban, rajzokban és festményekben, táncban, szobrokban, és mindenben ami szép. Ynev összes szépségében gyönyörködik, származásával, céljával mit sem törődve, élőben, élettelenben, tevékenységekben és műalkotásokban. Valamikor régen, még az istencsalád létrejöttekor csupán a dal, az ünnepségek és a legendák ura volt, ám azóta az összes művészet az ő hatókörébe került, s a művészetek pártfogóját, Dellát szinte teljesen háttérbe szorította. Sőt, egyes felfogások szerint a művészet maga Alborne adománya. Nem véletlen ám a fent említett név sem, hisz a bárdokat általában szoros kapcsolat fűzi Alborne-hoz. Tevékenységük a Harmónia Őrének kedvére való, s gyakran segíti meg őket. Papjai kivétel nélkül művészek, s csak azok válhatnak kegyeltjeivé, akiket erre az isten maga kijelöl. Nyakukban, homlokukon a Csillaglant nevezetű, művészi szépségű szimbólumot viselik uruk dicséretére, s a Lélek és Élet szférába tartozó varázslatokat használják. Két rendbe tartozhatnak: az Alkotók és a Tanítók néven ismeretes rendekbe. Az Alkotókat mindig nagy ceremóniával avatják pappá, s feladatuk az, hogy híveket gyűjtsenek maguknak, s azokat irányítsák, segítsék. A Tanítók általában vándor dalnokokból, utazgató művészekből válnak, minden ceremónia nélkül, egyszerű megvilágosodás útján. Ők magányosan utazgatnak, hogy megmutassák az embereknek a művészetekben és a harmóniában rejtező hatalmat.
Alborne hívei nem alkotnak szilárd egyházszervezetet, leginkább csoportokban tevékenykednek. Egy-egy ilyen csoportnak általában egy Alkotó rendbe tartozó pap a vezetője.

antoh Antoh
Kétarcúságáról ismert, hírhedten szeszélyes istennő Ő. Egyszer csendes és szelíd, lágyan ringató hullám, máskor tomboló tengeri vihar, mindent elborító áradás. Ő uralja a tengereket, folyókat, tavakat s minden nagyobb kiterjedésű vizet. A tengermelléki népek, hajósok pártfogója, mind hozzá imádkoznak, hogy óvja meg őket a hajóutak közben, s ne zúdítsa rájuk haragját. Úgy mondják, Arelnek és Uwelnek a frigyéből született.
A panteonban, a többi isten közt is több incidens adódott már túlságosan is szabados, akaratos és önző viselkedése miatt, ám ettől még ugyanolyan fontos és értékes tagja a családnak. Ifinben található egyik legnagyobb hatalmú ereklyéje, az Ezüstszigony. Legendák szerint ezzel űzte síkjáról az ott garázdálkodó szörnyeket. Ennek a fegyvernek a másai a papjai által forgatott szigonyok. Ha áldoznak neki, mindig a tengerbe vetik a neki szánt adományokat - ételt, élő állatokat, ellenségeinek fontosabb tárgyait. Papjai az igazgyöngyöket Úrnőjük könnyeinek vélik, s elvétve találni csak olyan papot, ki ne viselne magát párat közülük. Egyházszervezetről értelmetlen Antohhal kapcsolatban beszélni: ahogy az Úrnő sem állhatja, ha valaki megpróbálja rákényszeríteni az akaratát, úgy a papjai is megvetik a szigorú fegyelmet, hierarchiát, kötöttségeket. Általában hajókon, tanácsadóként lehet fellelni őket, ők kérik a halászoknak, hajósoknak Antoh áldását, ők csitítják el a tengeri viharokat és hozzák a kedvező szeleket. Szent szimbólumuk a viharkagyló, szívesen ékítik is magukat evvel a motívummal. Varázslataikat a Természet és az Élet szférákból válogatják. Egyetlen személy van csak, akinek minden Antoh-papra kiterjed a hatalma: a Hullámok Parancsolója, Antoh legfőbb papja.

arel Arel
Kradnak, a főistennek a párja, a harcnak és a természetnek az úrnője, tőle született Darton, a Halál és a Humor Istene. Szent állata a sólyom. Az Ő hatáskörébe tartoznak a viharok, esőzések, Őhozzá fohászkodnak a földművesek, mikor aszály szikkasztja a szántókat, s neki esdekelnek feloldozásért, ha dühét villámokkal, vad széllel, felhőszakadással zúdítja a világra. Ezen kívül a vadászok pártfogója, s a harcokban is gyakran hallani nevét. Kedvét leli a küzdelmekben, hősies, vakmerő tettekben, a már-már öngyilkossággal határos küldetésekben. Ő maga is rendkívül vakmerő és makacs, felelőtlensége és szeszélyessége hírhedt, ám ereje is rendkívül nagy: Orwella utolsó lázadását is ő fékezte meg. Hatalma meghaladja Krad, a főisten hatalmát is, de meggondolatlansága és esztelen cselekedetei alkalmatlanná teszik az uralkodásra, noha valószínűleg nem is vágyik ilyesmire. Saját síkja egy végtelen erdő, ahova a hozzá hű harcosokat, küzdelemben, hősiesen elesett papjait emeli. Lévén az egyik legnépszerűbb isten a panteonból, ő áll a legközelebb Ynev világához, s tőle várhat az istenek közül a legnagyobb eséllyel segítséget a halandó pap.
Arelnek a papjai is ugyanolyan szertelenek és meggondolatlanok mint úrnőjük, s ugyanannyira rajonganak a lehetetlen, életveszélyes küldetésekért is. Önfejűek és nem tűrik el, hogy utasítgassák őket, így nincs is semmilyen egyházszervezetük, magányosan, vagy párosan járják az utakat és keresik a veszélyt. Harcvágyuk ellenére az életet tisztelik, és kímélik, ha tudják, és a gyengéket minden körülmények közt megvédik. Gyűléseik nincsenek, nagyobb harcokban verődnek csapatokba, zászlóháborúkban találhatóak meg a kilencedik Vörös Hadúr zászlaja alatt. Szent szimbólumként a Sólyomholdat viselik, s Űrnőjüknek hála a Természet, a Lélek és az Élet szférákat is használhatják, sőt, egyes fanatikus csoportjaiknak a Halál szférákba tartozó varázslatok is megengedettek. Persze egy papa egyszerre csak két szférát használhat, így ez alapján három csoportra bomlanak: akik a Természet szféra mellett az Életet választják, a Sólyomcsőr irányzatba tartoznak, egyfajta tanítók. Akik a Lélek szféra mellett döntenek, a Sólyomszív irányzat tagjaivá válnak, ők Arel legszeszélyesebb, legkiszámíthatatlanabb követői. Akik pedig a Halál mellett kötelezi kel magukat, a Sólyomkarom irányzatba csatlakoznak, a legfanatikusabb, általában igen rövid élettartamú papokhoz, kik életüket a harcnak szentelik.

darton Darton
Arel és Krad szülötte, a halál és a humor istene. Anyjával egy incidens óta nem tart fenn jó viszonyt: a Sólyomúrnő egyik tréfájánál nem pártfogolta őt, s Darton papjai azóta is a "Hűtlen Anya"-ként emlegetik. Amilyen ellentmondásosak befolyási területei, olyan ellentmondásos ő maga, Darton is. Hiába ő a halál ura, jelleme alapvetően jó, s sötét, morbid tréfáival gyakran istentársai közt is visszatetszést kelt. Ő a Halottak Ura, a Lelkek Bírája, az Örök Körforgás Őre. Az ő isteni síkjára kerül minden halandó lelke, hacsak ki nem szakítják az örök körforgásból, s Darton Döntnökei határoznak az odakerült lélek további sorsáról. Ha életében példásan viselkedett, újjászületve esélyt kap még több jót tenni. A legelvetemültebbek Orwella poklába kerülnek, a bűnösök pedig Darton iróniája szerint amiatt szenvednek majd, amit előző életükben másokkal tettek.
Darton papjainak kétfajta irányzata van, az ortodox dartoniták és az Airun al Marem féle szárny. E kettő kölcsönös utálattal és megvetéssel viseltetik egymás iránt, Al Marem dartonitái puhányoknak tartják a régi eszme híveit, szervezetüket megcsontosodott csökevénynek. Az ortodox papok "Urunk legrosszabb tréfája"-ként emlegetik őket.
Az ortodox Darton-papok rendházakba szerveződnek, s majd minden városban megtalálhatók, legfőképp a temetők közelében. Általában bő, fekete köpenyben - reverendában - lehet látni őket, istenük szent szimbólumát, a Varjúszárnyat leginkább nyakukban hordják. Al Marem szárnyának papjainál a szimbólum levehető az alapjáról, s ki van élezve.
Darton papjai a pyarroni panteon hivatalos temetkezés-lebonyolítói. Becsületükre nem túl kényesek: néha a legnagyobb sértésekre hánynak fittyet, ha istenüket szidalmazzák, se cselekednek azonnal: talán két hét, talán három év múlva, talán halála után, de a gyalázó úgyis megismeri Darton igazságát. Szívesen támadnak hátulról, és bűntudat nélkül használnak mérgeket, de csakis akkor ölnek, ha ezzel Darton kedvére tesznek. A dartoniták az örök körforgás védelmezői, valakit ebből kiszakítani a szemükben a legnagyobb bűn, kivéve persze, ha ez Darton nevében történik. A Halál és a Lélek szférából válogatják varázslataikat.

Della
Adron és Dreina gyermeke, Ellana ikerhúga és Orwella féltestvére. Ő adományozta az embereknek a művészetet. A legenda szerint alkut kötött Ellanával, s saját szépségéért cserébe megkapta nővére őszinteségét, kitartását és hűségét, mivel úgy vélte, ezekre a tulajdonságokra lesz szüksége ahhoz, hogy az emberekbe plántálva alkalmas papokká tehesse őket. Ezeket a papokat szánta hitének terjesztésére, a művészetek meghonosításával, hogy szebbé tehesse vele a halandók életét. Miután megtörtént a csere, Della magához szólított két angyalt, a Camenákat, ők voltak Meletél, a Gondosság és Mnemenél az Emlékezet. Ezek az angyalok kötötték össze Dellát az anyagi világgal, s készítették fel papjait. Ám egyszer Darton letépte az arcát takaró fátylat, s a többi isten borzadva látta meg Della megcsúfult arcát. Az Istennő megtébolyodott istentársai iszonyodása láttán, s eltűnt közülük.
Papjai közt nem áll fenn semmilyen szervezet, egyenrangúnak kezeli kegymást. Képzésük nem e világon zajlik, s nem elhatározás kérdése: akiket Della méltónak talál, elküldi értük a rémséges Camenákat, s végezetül maga beszél a beavatottal. Ez a találkozás az érzékeny művészi lelket olyan mértékben rongálja, hogy a halandó, mire pappá válik, megtébolyodik. Így az Elfátyolozott Arcú Úrnő összes papja őrült, de ez nem jelenti, hogy elvesztenék érzéküket a művészetre. Csupán nézeteik változnak meg kissé, s műveik nem igen nyerik el a jóhiszemű népek tetszését: akármily tökéletesek legyenek is, a témaválasztásuk soha sem hétköznapi. Csak Della vándortáncosának előadásának témája lehet a halál, s csak az ő papjai szavalnak verset egy szarvas dögről, vagy építenek szobrot szikkadt sárból. Szimbólumukat, a díszes, kerek medált, mely két egymást keresztező fénykévét ábrázol, mindig, minden körülmények közt nyíltan s büszkén viselik, még vallásukkal ellentétes helyen is: tehetségük és őrültségük azonban mindig érinthetetlenséget biztosít nekik. Imádkozni nem szoktak, ehelyett egy kis szertartást szokta kelvégezni, mely során valamely saját varázserejükkel létrehozott művűket, melyet már legalább egy ember megcsodált, elpusztítják. Ilyenkor telik meg elméjük manával, melyet aztán a Lélek szférából való varázslatok alkalmazásába fektethetnek. Mindegyiküknek van egy, a művészetével kapcsolatos mágikus eszköze (ecset, véső, hangszer), mellyel létrehozott alkotásai is mágikus eredetűeknek számítanak.

dreina Dreina
Az Aranyúrnő, Della és Ellana anyja, Krad és Arel gyermeke. Neki van a panteonból a legtöbb híve, s ő foglalkozik a politikával, a hatalmi kérdésekkel. Szent növénye a zöldellő olajfa, számára a legkedvesebb imák és áldozatok - étel- és italáldozatok, de sosem állati eredetűek - azok, melyet egy ilyen fa tövében hajtanak végre. Eleinte Dreinát csak a gazdagok tisztelték, mára többezrek tisztelegnek nagysága és igazságossága előtt. Szent jelképei az Ezüsttenyér, a Bőségszaru, a Jogar, az Aranyserpenyő és az Olajfaág. Templomai hirdetik gazdagságát: előkelő, hatalmas és mindahány, oszlopokkal, márványlépcsőkkel, aranyozással és szobrokkal ékes. Különálló szentélyei nincsenek, mind egy templom körül helyezkedik el.
Papjai leginkább tudósok, politikusok, tanácsnokok, gazdasági szakemberek, személyüket tisztelet övezi, szerények és udvariasak. Gyakran kérik fel őket döntőbíráknak, bár hajlamosak inkább vallási szempontból vizsgálni az ügyeket. A pyarroni egyház szóvivője is Dreina papjainak soraiból kerül ki. Kialakult valamint egy katonai Dreina-hívő alakulat, akiknek tevékenységeit eleinte nem nézte jó szemmel a pyarroni egyház. Első sikerük Viadomo felépítése volt, majd a Dúlás alatt is bizonyítottak. Az egyház vezetője a "Hűséges", ő képviseli Dreina papjait az Inkvizíciós Székben, ő a Legfőbb Döntőbíró, a Rend vallási vezetője.
A papnak tanuló novíciusoknak tanulmányaik befejezése után választaniuk kell a politika, gazdaság és jog közül, amely mellett még a pappá avatása előtt elkötelezi magát. Beavatásukat követően újabb három év kemény tanulás vár rájuk. Ezek után kitűnő elméleti politikusok, közgazdász vagy törvényhozó válik belőlük, ám a gyakorlati tudáshoz még egy év szükségeltetik.
Papjai vaskos aranyláncon hordják szent szimbólumukat, mely egy férfitenyéren lévő női szemet ábrázol, varázslataik az Élet és a Halál szférába tartoznak.

ellana Ellana
A szerelem, a szépség, a kéj, az ifjúság gyönyörű, léha istennője, Adron és Dreina legidősebb leánya. Szent növénye a lótuszvirág. Bohó, szertelen, csínyekre hajlamos, kacér viselkedése sok ellentétet szított istentársai közt, többek közt Arellel, a Sólyomúrnővel volt egy hírhedt konfliktusa, melyet mind a Viharok Úrnőjének papjai, mind Ellana követői másként ismernek. A lényege, hogy valamin összekapva Arel a Szerelem Istennője ellen fordította soha nem tévesztő sólyomtollas nyílvesszejét, s megsebezte őt tökéletes vállán. A sebet ugyan összeforrasztotta Krad, de a nyoma megmaradt, ennek emlékére Ellana minden papnője tetoválást visel a vállán.
A halandók eleinte az életörömet, a jókedvet és az ifjonti szépséget imádták benne, később a termékenységet is hozzákapcsolták kultuszához.
Az Úrnőt csupán nők szolgálják, őket is a különleges szépségű leánygyermekek közül válogatják ki. Onnantól kezdve elszakadnak családjuktól, s elzárt, jól őrzött kolostorokban képzik őket. Ha a tanítás után nem bizonyulnak megfelelőnek a papságra, szerzetessé válnak. A növendékek öregedése eztán harminc éves korukban megáll, s életük ugyan nem lesz hosszabb, szépségüket életük végéig megőrzik Ellana adományaként.
A szerzetesnők tizennyolc éves korukban visszakerülnek szülőfalujukba, s ők végzik az ott szükséges szertartásokat vetés és aratás idején a bő termésért. Ők gyógyítják a meddő állatokat és embereket, választják ki a leányoknak a férfiakat, segítik világra a gyermeket, segédkeznek a fiúkat férfivé avató ceremóniában, gyógyítanak, s általában a helyiség női vezetőinek számítanak. Jellegzetes fehér ruhát hordanak. Náluk egyel magasabb rangúak - kiket neveznek a Lótusz Leányainak is - minden nagyobb városban megtalálhatók gyönyörű szentélyeikben, s sajátos módjukon áldoznak istennőjüknek: kéjjel és szerelemmel. Épp ezért előszeretettel keresik fel a vággyal telt férfiak ezen szentélyeket, s - ha kellőképp meg tudják fizetni az örömöket - sosem találnak elutasításra. Az egyház hivatalos vezetője a Szerelem Nagyasszonya, aki Erionban, Ellana leghatalmasabb szentélyében található. Minden pyarroni hitű férfi kötelességének tartja legalább egyszer meglátogatni a Szerelem Istennőjének egy szentélyét, ezzel áldozva a föld termékenységéért, annak ellenére, hogy egy ez gyakran kisebb vagyonba kerül. A begyűjtött vagyon egy része aztán Ellana ünnepén szétosztásra kerül a szegények közt. A hátramaradó hányadról csak az illetékesek tudnak biztosat... A legnagyobb rangúnak a növendékek közül a Nővérek számítanak, akiket húsz éves koruktól harcra (vívásra és pusztakezes harcra), bódító szerek használatára is kioktatják, majd Pyarron céljait fenyegető hercegekhez, uralkodókhoz juttatják őket. Itt a papnők az uralkodók ágyán keresztül azoknak a titkaikhoz is hozzáférkőzhetnek.
Ellana papjainak szimbólumát szinte lehetetlen észrevenni, hisz mágikus erejüket és anyagukat leszámítva szinte akármilyen virágot ábrázoló arany ékszer lehet. Úrnőjük jóvoltából a Lélek és Élet szféra varázsaltokat használják.

gilron Gilron
A fegyverkovácsok istenének ismerik, ám valójában Gilron az ura majd' minden mesterségnek. Kedvét leli a halandók találékonyságában, a teremtő erőben, amellyel eszközöket, használati tárgyakat készítenek, s ezeket mindig jobbá és hatékonyabbá teszik. Kyel gyermeke és Uwel ikerfivére. Egyes történetek szerint Uwel, ki a folyton a szerkezeteivel foglalkozó Gilront gyakran gúnyolókon megtorolta a testvérén esett sérelmeket, emiatt vált a Bosszúállás Istenévé. Követőinek két ága van, az egyik központja Gianagban, Kuleman városában, Gilron főpapjának székhelyén található, ők a Papkovácsok és Segédeik, Gilron hitének hagyományos ága, míg a másikat az újító szellemben alkotó, kahrei masinákat gyártó Mérnökök képviselik. Templomokat nem emelnek istenüknek, oltárai minden papjának műhelyében megtalálhatók. Áldozatként Gilron legszívesebben néhány kisebb masinát, szerkezetet vár papjaitól.
Az egyház nem túl szervezett, általában minden pap önállóan tevékenykedik.
Kulemanban minden évben kilenc alkalmasnak ítélt férfit Segéddé avatnak, s bal mellükre égetik Gilron jelképét, az Acélpörölyt, mely náluk a szent szimbólum szerepét tölti be. Segéddé avatásuk után a hívek három éves vándorútra indulnak, s közben elkészítenek egy mestermunkát. A három legjobb munka készítőkét újabb tanulással töltött idő után teljes értékű pappá avatják. A többi hat próbálkozhat tovább, vagy feladhatja, hogy Gilron papja legyen, ilyenkor egy nagy hatalmú szertartással eltüntetik róla a bélyeget, és elméjéből is eltávolítják az információkat, melyeket tanulóévei alatt megtanult. A Mérnököket Kahréban képzik.
Gilron papjainak feladata, hogy működő, az emberek életét segítő tárgyakat alkossanak, illetve megjavítsák őket, s ezt az Élet és a Természet szférákból származó varázslataikkal segítik alkalomadtán.

krad Krad
A Pyarroni Panteon főistene. Tökéletessége, kíváncsisága, mérhetetlen tudása és bölcsessége, mellyel sikerült létrehoznia az Ősi Egyezményt, a Pyarroni Paktumnak nevezet egyezményt, mely megtiltja, hogy egy isten közvetlenül beleavatkozzon a világ folyásába, tette méltóvá arra, hogy Kyel, aki legyengült az Orwellával folytatott harcban, ráruházza a főisten tisztjét. Szimbóluma is ezt tükrözi: egy aranykör, mely teljességet, tökéletességet, befejezettséget sugall. Mindezek ellenére természete igencsak távol áll az uralkodástól, s noha nagyszámú követője van, az átlagemberek számára túlságosan távoli és megfoghatatlan. Ennek ellenére - vagy épp ezért - igen tiszteletre méltó isten, ki megveti az indulatos cselekvéseket, az erőszakot, s legfőbb céljának a tudás gyűjtését tartja.
Papjai épp ezért hallgatnak meg minden hírt, ezért gyűjtenek minden információt: a tudás beszerzése, rendszerezése és továbbadása a legfontosabb feladatuk. Ezt a tudást gyakran kérés nélkül is igyekeznek átadni másoknak, emiatt gyakran okoskodóknak, tudálékosnak tartják őket. Papjai sötétebb ruhákban, leggyakrabban éjkék felleghajókban járnak, míg a paplovagok inkább a fehér színt kedvelik. Szent szimbólumukat, az aranykört gyűrűként vagy medálként hordják. Mivel olthatatlan tudásszomj ég bennük, még a legborzasztóbb dolgokat is hajlamosak egészséges kíváncsisággal és némi tisztelettel megfigyelni, tanulmányozni, hogy új tudásukat átadhassák rendjüknek. Az Élet és Lélek szférák varázslatait használják. Általában valami tudós szórakozottság jellemző rájuk, a mindennapi dolgok nem érdeklik őket, ám ha valami új, érdekes dolog kerül eléjük, érzékeik kiélesednek, a legapróbb részletek sem kerülik el a figyelmüket.

kyel Kyel
A Kétarcú Isten, teremtés és pusztítás ura. Feladata a Teremtés művének felvigyázása, zord és méltóságteljes isten. Ő vigyázza a világ egyensúlyát, ezért fordul egyszer a Mosolygós, másszor Vak orcájával a világ felé. A hagyomány szerint egykori hitvesétől - kit egyszer hazugságon kapott, s dühében agyon sújtott - három fia született: Gilron, Uwel és Krad. Az igazság, a törvényesség és a rend Istene Ő, híveinek ajkát egyetlen hazug szó sem hagyhatja el, s ha mégis így történik, jóvá kell tenniük vétküket, hogy bocsánatot nyerhessenek. Elvárja, hogy hívei legalább hetente, papjai pedig naponta áldozzanak neki: ehhez elegendő némi tejjel vegyített bort, vagy kedvezőtlen körülmények közt más italt a földre löttyinteni. Már Selmo próféta eljövetele előtt lemondott főisteni címéről, s így a halandók sosem ismerhették meg igazán, kultusza nem lett igazán népszerű. Zárkózott és a többi istennel sem tart fenn szoros kapcsolatot, Dreina és Krad társaságát kedveli.
Papjai kisebb-nagyobb rendházakban élnek, melyben szigorú hierarchia uralkodik. A Dúlás során rendkívül meggyengült Kyel vallása, s kétséges, fennmarad-e egyáltalán.
Papjait nem igen érdeklik tudományok vagy művészetek, komor, zord emberek, akik az igazság és az egyensúly szolgálatában tevékenykednek. Vallják, Kyel csak egy igazságot ismer, s nála nincs enyhítő körülmény. Szimbólumuk a kettős kör, az Élet, a Halál és a Lélek szférákból válogatják varázslataikat.

Noir
Feltehetőleg jóval ősibb a többi pyarroni istennél, s csupán csatlakozott a panteonhoz, nem áll velük rokoni viszonylatban. Befolyási területei az álmok, a gyarlóság, a csalás és a játékok, s neki köszönhető az Antiss, az Álomsík létezése is. Darton a testvérévé fogadta Noirt, a egyesek tőlük származtatják az Alvilág urait, Darton és Noir halva született ikreit, kik nem kaptak helyet a panteonban. Az Álmok Úrnőjének hatalma egykoron az álmokra és az anyagi világra is kiterjedt, ám csatája során a gonosz istenekkel fel kellett adnia egyik befolyási területét. Az anyagi világgal való kapcsolatáról mondott le, s hatalma az Antissra helyeződött át.
Papjainak két irányzatát különböztetjük meg, noha Noir papjainál egyházról aligha beszélhetünk. A Befogadottak és a Bálványtagadók kibékíthetetlenül marcangolják egymást, már azóta, hogy az Álomsík létrejött. A Befogadottak egyáltalán nem alkotnak egyházközösséget, inkább egyfajta vándorpapok. Régi templomaik egy-egy romját lelheti meg a lelkes kutató, esetleg egy Krad vagy Dreina templom tövében megbúvó Noir-szentélyüket. A Bálványtagadóknak még ilyen szinten sincsenek rendházaik, ha csak nem számítjuk az általuk vezetett bűnbarlangokat és szikrafűtermelő és -árusító központjaikat, vagy fellelhetők néhol ún. Álomkövek, változó méretű kőrakások kisebb szakrális gócpontoknál, illetve egyes fontos Antisson lévő helyek Ynevi megfelelői. Az Úrnő itt fogad el legszívesebben áldozatot, melyet mesékbe szőtt liturgiák elkántálása után földre löttyintett bor jelent. Ilyen szent helyek közelében az utazóknak mindig nyugodt az álma. A papok szent jelképe a félig lehunyt udzs-szem, mely, tetoválásnak tűnhet, ám valójában isteni jel, a szív tájékán, a hajon, a tenyereken vagy a szem környékén található. Minden Noir-pap a felavatásakor szembesül a tudattal, hogy miként fog meghalni, de hogy ki-mi végett, mikor és hol, az titok marad számukra. Lélek és Halál szférájú varázslatokat használnak.

uwel Uwel
A Bosszúállás atyja. Mindenféle ideológiai előítéletektől mentes, öntörvényű, szenvtelen és rendíthetetlen istenség, aki megtorolja a gyengék sérelmeit, átvállalja a bosszúállás terhét az erre képtelenektől. Kyel gyermeke, Gilron ikerfivére.
Uwel hívei elszórtan, csoportokba rendszereződve élnek, központi hatalom nem fogja őket össze. Papjai nincsenek, csupán paplovagok szolgálják őt. Rendházaik barátságtalanok: erődök, nehezen megközelíthető sziklafészkek. Ha egy embert sérelem ér, s nem tudja megtorolni, ide fordulhat segítségért, ha Uwel jogosnak ítéli a bosszút, elintézettnek veheti az ügyet. A tehetősebbek fizetnek érte, s az ilyen módon befolyt adományokból tartják fenn magukat, kérni azonban soha nem kérnek fizetséget. Uwel paplovagjai keménykötésűek, remek harcosok, ám parancsot csak saját elöljárójuktól fogadnak el. Küldetés közben sosem használnak varázsfegyvereket, ugyanis saját fegyverük, melyre rendkívül vigyáznak, minden sikeres bosszú után némi mágikus erővel töltődik. Ha olyan helyen tartózkodnak, ahol valamikor a múltban nagy és dicső bosszút hajtott végre valaki, közelebb érzik magukat istenükhöz, sebeik gyorsabban gyógyulnak, mágiájuk hatásfoka megnő. Szent szimbólumuk a két ököl, s az Élet, a Lélek és a Halál szférák varázslatait használják.

orwella Orwella
Dreina és Uwel gyermeke, a Kitaszított. A Rettenet és a Kárhozat asszonya, velejéig romlott és gonosz, minden rossz megtestesítője. A legendák szerint nem volt mindig ilyen gonosz, de kíváncsisága, mellyel megpróbálta kideríteni a Rejtélyek Síkjának titkait, sodorta ilyen mélyre. Isteni elméje ugyanis képtelen volt feldolgozni a titkok sokaságát és megtébolyodott. Ám ez hatalmat is adott neki: istentársai ellen fordult. Legyőzték, mire ő az Ősi Törvényt megszegve az anyagi világra jött, létrehozta az orkokat, a goblinokat és a káoszlényeket. Nagy háborúkat indított, míg sikerült elűzni.
Egyházának hierarchiájában káosz uralkodik, ez alól csak a Kard Testvériség, Orwella paplovagjainak közössége kivétel. Templomaik nincsenek, csak szentélyeket, imaházakat építenek, azokat is eldugva, vagy álcázva, hisz egyedül Toronban számítanak megtűrtnek. Papjai csak nők lehetnek, paplovagjai kizárólag férfiak. Egyetlen céljuk a rend bomlasztása, a káosz erősítése, a rombolás és pusztítás minden eszközzel. Szent szimbólumuk, a Kígyószív, egy szív körött tekergőző fekete kígyók, valamilyen fekete kőzetbe faragva, esetleg a fanatikus mellébe égetve, undort és félelmet kelt minden jóérzésű emberben. Papjai a Halál szféra varázslatait használhatják.

(Tagin Ilwar, pyarroni inkvizítor A hit hatalma c. tanulmányából)

Ranagol vallása

Korhadt faág ez a mi világunk.
...
Nyomot hagy-é kérgén a dalos csalogány lába, ha tovaröppen róla?
...
Ám a büszke héja karma nemde nyomot hagy, ha rátelepszik?
...
És vajh mi történt közben a csalogánnyal?

Ranagol a legrégebbi ma is tisztelt ynevi istenség. Eredetileg inhumán ősfajok imádták Kránban, majd - legkésőbb a Hatodkor elejétől - menekültként bevándorló humán néptöredékek is. Kráni kultuszáról gyakorlatilag nincsenek ismereteink. Tanításai a P.sz. XV. Században erősen eltorzult formában kiszivárogtak az Öbölvidékre, ahol az akkoriban alapított Gorvik rövidesen államvallássá nyilvánította őket. A gorviki Ranagol-hit nem azonos a kráni őskultusszal. Főbb tételeit röviden az alábbiakban foglalhatjuk össze:

Legfőbb tanítása
Az érzelmek felesleges koloncok, súlyuk lehúzza elménket, akadályoz a szellemi tökéletesedésben. Ha megszabadulunk tőlük, mentesülhetünk fékező hatásuktól. Így magasabb rendűvé válunk embertársainknál, és jogot formálhatunk rá, hogy tetszés szerint bármire, bármikor, bármiként felhasználhassuk őket. Ez a folyamat az úgynevezett kiemelkedés. A kiemelkedett személy - az alsóbbrendű lényekkel szemben - már bizonyságot adott róla, hogy méltó az életre; mivel azonban ő sem tökéletes, esetenként véthet az isteni törvények ellen. Ilyenkor kínhalállal kell vezekelnie, de nem feltétlen a sajátjával: a célnak tökéletesen megfelel egy alsóbbrendű lény szenvedése is.

Halott indul hozzád, Uram,
Lelkét ezer kínba taszítsd!
Könnyel terhes jajsiráma
Megváltja majd bűneimet.

Áldozati fohász az Akvilonai Nagy Liturgiából

Kránban, habár Ranagol birodalmának tartják, meglehetősen ritka, hogy valaki közvetlenül Ranagolhoz szóljon.
A Kosfejes Nagyúrhoz a Káosz angyalokon keresztül vezet az út.
A káosz-angyalok túlvilági entitások, akik a Kosfejes Úr szűkebb aspektusait testesítik meg, s őt táplálják a híveiktől nyert hatalommal. Mindannyian az ab­szolút igazsághoz vezető utak egyikét jelképezik, a transzcendens megismerés különféle módozatait. Együttesen piramisként szokás ábrázolni őket, amelynek a csúcsán maga Ranagol áll, a káoszból születő dinamikus rend szimbólumaként. Számuk összesen huszonnégy, az év hónapjainak megfelelő­en. Eredetüket tekintve meglehetősen sokfélék: akadnak köztük ősi, elfeledett istenek, akik behódol­tak a Kosfejes Úrnak; valaha volt halandók, akik eljutottak az apoteózis hőn sóvárgott állapotába; tiszta eszmék, amelyek formát és öntudatot öltöttek az önmagukról való hosszas elmélkedés során; dé­moni és őselemi lények, a túlsó létsíkokon honos hatalmak tarka egyvelege.
A legismertebb káoszangyalok:

Káosz-Abbog: Karnális lény, a test és a hús angyala. Hívei annak az ideális állapotnak az elérésére töre­kednek, amelyben az egész világ egyetlen hatalmas organizmussá olvad össze, méltó anyagi testként szolgálva Ranagolnak. Szertartásaikon elevenen falják föl egymást, hogy ily módon összpontosítsák az életerejüket. A nemzést és a tükröket istenkáromló­nak vélik, mivel megszaporítják az élőlényeket.

Káosz-Buulzaab: A sötétség és a feledés angyala, más néven a Fények Kioltója. Manifesztációi eltör­lik a színeket és kihűtik az élőlények vérét. Tanítása szerint az emlékezet gyarló dolog, a lelki tökéletese­dés akadálya; ezért hívei minden napnyugtakor elfe­lejtik addigi életüket, és új személyiséget öltenek magukra.

Káosz-Huvarhg: A téboly angyala, a költők és pró­féták pártfogója. Időnként a jövőbelátás adományá­val ruházza föl híveit; máskor vakká és süketté teszi őket. Szektája sérthetetlenséget élvez a birodalmon belül, a gyülekezetek mégsem hosszú életűek: álta­lában önmagukat pusztítják el.

Káosz-Khakht: A tagadás angyala, aki azt tanítja; hogy az istentisztelet leghatásosabb módja az isten­káromlás. Hívei rituális orgiákon gyalázzák őt és Ranagolt, vér helyett fekáliát és testi váladékokat áldoznak neki. A szektát általában eretneknek tekin­tik, gyülekezeteit gyakran consulari rendeletre szá­molják fel.

Káosz-Metha: Az élet és a termékenység angyala. Hívei testében minden sejt rákos burjánzásnak indul; a magasabb fokozatok beavatottjai nyálkás protop­lazmává degenerálódnak, amely időről időre önálló értelem nélküli sarjakat fiadzik. Gyakorlatilag el­pusztíthatatlanok, mert a legkisebb épen maradt szö­vetdarabka is órák alatt reprodukálni tudja az eredeti élőlényt.

Káosz-Raddaq: Felmagasztosult ősaquir, aki fajtája utolsó képviselőjeként belefáradt az életbe, és évez­redeken keresztül próbálta elpusztítani önmagát, mindhiába. Végül apoteózison esett át, s a halálvágy és a melankólia angyalává vált. Hívei veszedelmes orgyilkosok, akik felkutatják és Ranagol kebelére küldik mindazokat, akiknek földi élete véleményük szerint túl hosszúra nyúlt. Elsődleges céljuk az, hogy bevetésük során minél látványosabb halált haljanak.

Káosz-Samambrag: Démoni lény, a ragály és a rot­hadás angyala. Hívei mocsárlázzal fertőzik meg ma­gukat, és hagyják elüszkösödni a sebeiket; a járvá­nyok terjesztését szent feladatuknak tartják: A töké­letesség mércéje az ő szemükben az, minél kevesebb testrészre van szüksége valakinek ahhoz, hogy élet­képes maradjon.

Káosz-Sraddhu: A kínzómesterek és méregkeverők védangyala; pártfogását mindazokra kiterjeszti, akik művészetté emelik a lassú, gyötrelmes halált. Hatás­köre olykor átfedésbe kerül Káosz-Huvarhgéval, így például a hóhérpoéták testvériségének esetében, akik mások szenvedéséből merítenek ihletet, s mi­közben áldozataik haldokolnak, ők versbe szedik utolsó óráik kínjait.

Káosz-Thuragh: Tisztázatlan státusú asztráldémon, aki elődje kultuszának teljes megsemmisítésével emelkedett a Káosz-angyalok közé. Tanítása szerint az érzelmektől leghathatósabban úgy szabadulha­tunk meg, ha előbb felfokozott intenzitással átéljük, majd magunkba zárva elemésztjük őket. Hívei vol­taképpen eleven asztrálvámpírok, értelmes lények érzelmeivel táplálkoznak. Az asztrálmásukon kifej­lődő paraziták és torzulások idővel kiütköznek anya­gi testükön is.

Káosz-Uqmat: Természetangyal, az őselemek egysé­gének és harmóniájának szimbóluma. Azt hirdeti, hogy az élet aberráció, a szervetlen természet szent összhangjának megbontása. Hívei igyekeznek a leg­alapvetőbb és legprimitívebb elemi alakzatokká re­dukálni magukat; a gyülekezetek elöljárói avatatlan szemlélő számára szikláknak, forrásoknak, örökégő lángoknak tűnnek. A tiszteletére celebrált áldozati szertartásokon vízzel telt verembe bilincselnek egy önként jelentkező szektatagot, majd mielőtt megful­ladna, tölcsércsövön keresztül parazsat öntenek a tüdejébe.

Káosz-Vulak: A paradoxonok és az átmeneti állapo­tok angyala; minden alkonyatkor és szürkületkor manifesztálódik a birodalom valamelyik keresztút­ján, és magának követeli az arra járók lélegzetét. Szektája kizárólag élőholtakból áll, a magasabb fo­kozatok beavatottjai pedig csak időszakosan léteznek: periodikusan kisápadnak a nemlétbe, majd újra összeállnak.

Ranil vallása

Fényarcúnak, Nap Atyának is hívják. Kultusza leginkább a Dwyll Unióban dívik, szintén kirekesztő egyistenhit - a Ranil-hitűek szerint ő az egyetlen isten, minden más isten csak az ő kegyelméből létezhet és nyilvánulhat meg. Ranil adja a fényt és a sötétet, a jóságot és a gonoszságot is, ez utóbbit egyfajta próbatételként értelmezik az ő hitét követők. Ősmítoszuk szerint istenük hozta őket Ynevre, az ősi hazájukból, a Naphonből. Itt a legenda szerint nem volt éjszaka, sem sötétség.
Ranil mellett vannak még isteni eredetű, hatalmas harcosok - ők a Nap Hősei. Összesen hatan vannak, s a dwoonok igen nagy tisztelettel viseltetnek irántuk - lovagrendjeik általában nekik ajánlják szolgálataikat. Ők alapították a dwoon hitvilág szerint az őshaza hat törzsét.

A dwoonok szinte babonásan félnek a sötétségtől, az éjszakától - ennek okát ősi mítoszaikban kell keresni: őshazájukban ugyanis hitük szerint nem volt éjjel.

Ranil lovagrendjeiről
A dwoonok mindig is harcias fajták voltak - ezt bizonyítja egyházuk felépítése is. Ennek alapját a lovagrendek képzik. Istenüket fanatikusan imádják - ebben nagyban különböznek Ynev más népeitől. A lovagrendek eleinte nem nagyon működtek együtt, de Toron támadása után, melyben lerombolták a fővárost, összefogtak, és megszilárdították a hatalmukat. Uralkodójuk a legfőbb rend mindenkori nagymestere.

Az egyházszervezet
Papságuk vezetője a Diug, a főpap, azaz a legfőbb egyházi méltóság. Alatta a tartományi papok, a nissek állnak, akik saját tartományukban rendelkeznek jogaikkal - fő feladatuk a lovagrendek közti béke fenntartása.
Ranil papjainak saját egyházi birtokaik vannak, hivatalnokaik, kézműveseik, és egyház jobbágyaik, akik földjeiken dolgoznak. A megtermelt javak és meghódított területek negyede Ranilt illeti, a másik negyed a központi raktárakba kerül tartaléknak, a maradék fél pedig a dwoon jobbágyoké.

A papok
Főleg a nemesség soraiből kerülnek ki, képzésüket az állam biztosítja. Tanulóidejük 8 év, ami után felszentelik őket a Nap városában, Hadravelben, magasabb rangú papok felügyeletével. Ebben a városban székel a mindenkori főpap is, illetve a legtöbb papi iskola itt működik. A Napistent szolgálják rajtuk kívül a napszüzek is, kiket hétéves koruktól fogva a templomokban nevelnek, feladatuk pedig az áldozati tüzet felügyelete. Senki nem érintheti meg őket szándékosan, még a papok sem.
Ranil papjainak feladata az ünnepek lebonyolítása és az áldozatok bemutatása; a termékenység biztosítása, valamint a gyógyítás és a jóslatok is. Szent szimbólumaik általában a Napkorongot formázzák.

A Kegyeltek
Olyan papi sorba emelkedettek, akik egyenes ági leszármazottai a dwoon őshazából elindult családok valamelyikének. Őket egészen kiskorukban elszakítják a családjuktól, és titkos templomaikban neveik fel - ezek a Kegyeltek pedig Ranil misztériumait titkos kutatják, és tökéletesen tisztában vannak a dwoonok múltjával. A Kegyeltek vezetői mér csupán félig anyagias lények - testüket istenük energiái hatják át.
A Ranil-papok szférái a Lélek és a Természet.

Megjegyzések: Ranil papjainak legnagyobb ellenfele a homály, a sötét. Varázslataikat képtelenek létrehozni sötétségben, pl. barlangban, föld alatt. Ha csak borús idő van, köd, vagy füst, stb, akkor a KM dönt, hogy a varázslat létrejön-e.

Szellemhit

Messz e Sheral déli lankáitól, túl az Ibara végeláthatatlan homokmezőin, van a Puszta. Északról Krán, a déli Városállamok, és a Larmaron hegység határolja, délről a Három Pajzs országa. Ezen a területen élnek a nomádok. Nem mindig ők voltak az urak ezen a tájon, évtízezredekkel ezelőtt a Démonikus Óbirodalom fellegvárai helyezkedtek el. Mára már emlékük is elhalványult, csak a legtudósabb elmék emlékeznek rá, néhány nagyobb könyvtár eldugott, netán elzárt polcain találkozhatunk vele.
Ez a terület, lakói egyszerűen Pusztának hívják, a nomádok lakhelye. Sajátos vallásuk van, pyarroni térítők szerint nyomaiban démonimádat. Lássuk a valóságot!

"A Nomádoknak is megvannak a maguk papjai, akiket sámánoknak hívnak. Ők nem egészen olyan szerepet töltenek be, mint nálunk a papok. Nem terjesztik a vallást, nem akarnak senkit megtéríteni. Ők a népük, törzsük védelmezői. No persze, nem arra kell gondolni, hogy fegyverrel óvják a törzset! Nem. Ők a szellemek erejével teszik azt, amit mások fegyverekkel. Óvják az állatokat, esőt hoznak szárazság idején, gyógyítják a betegeket, és továbbadják népük történelmét.
Hitük szerint szellemek irányítják mindennapjainkat. Vannak jó, segítő szellemek, és vannak gonosz, ártó szellemek. A szellemeknek sokszor állat alakot tulajdonítanak. Egyes pyarroni térítők a gonosz szellemeket magukkal a démonokkal azonosítják, és ez elég sok bonyodalomra adott okot. A túlbuzgó egyházfiakat sosem nézték jó szemmel. Jobb esetben megostorozták, és elengedték. Néhányukat sosem látták viszont.
Mint mondottam, a sámánok szellemek segítségét kérik. Ezt nevezzük mi varázslásnak. A segítő szellemeket kérik gyógyításhoz, a gonosz szellemek segítségét kérik, ha ártani akarnak valakinek."

Coriol Landaer, a Papi szék egykori titkára

A papokhoz képest nem a papi mágiát használják, hanem az idézéseket. Nagyrészükhöz rajzolatokat kell készíteni a célpont testére. Bővebb szabályokat a Sámánmágia fejezetben lehet megtalálni.

Törp vallás

Az egykor Bórogot (Beriquel), manapság Ynev legészakibb partvidékének hegyeit laka törpék eredete az idők homályába vész: bizton állíthatjuk, az elsők voltak azon fajok közt melyeket a végzet örvénye e világra vetett. Írásbeliségük felülmúlja az emlékezetükre hagyatkozó elfekét, a hieroglifák béklyóiba vert amundokét, s természetesen a dzsennekét akik jobban kedvelik a példabeszédeket a krónikáknál. Ha igaz, amit a Tarinban őrzött Mak Haroór, a sajnálatosan töredékes ősmítosz állít, a törpék a Teremtés hajnalán, két gyürkőző istenség, a rendíthetetlen Bul Ruurig es a tüzes Tyrrano kövekre hulló véréből születtek. Hitviláguk alapvetése a többarcúság: megélik a lelkükben dúló kozmikus küzdelmet, tudják, hogy egyik vagy másik erő hosszabb-rövidebb időre felülkerekedhet rajtuk, s azt latolgatják, vajon mikor válnak végérvényesen e harc kárvallottjaivá. Az első csatában győztes Bul Ruurlg a sajátjának érzi a törpéket, Tyrrano vad gyűlölett­el viseltetik irányukban, és újra meg újra saját szörnyeteg teremtményeit küldi ellenük. A bizonyosságok, vagy majd­nem-bizonyosságok itt el is fogynak; az anyag hátralévő részét súlyos ellentmondások feszítik, ezért döntöttünk úgy, hogy a törpe isten(ek)ről megemlékezve sorra vesszük őket, s ahol módunkban áll, több lehetséges értelmezést is közreadunk.

Bul Ruurig, a Kőatya A törpék első istene; a törzsi hagyomány neki - és csak neki - tulajdonítja a kőfiak teremtését, az Ősmítosz azonban szót ejt Tyrrano közreműködéséről is. A két forrás egybehangzóan állítja, hogy a világ mar létezett, mikor összecsaptak felette; a harcban a démon megsebesült, a Külső Hidegbe taszíttatott, az isten pedig alászállt, hogy gondoskodjon övéiről, akiknek "feje, karja-lába s minden része éppen olyan volt, mint az övé".
Az Ősmítosz szerint Bul Ruurig a nap és a holdak születése után paktumot kötött a szférákat létrehozó Nagyokkal, kik beleegyeztek, hogy az addig mozdulatlan planétát megforgassa, hogy a nappalt tíz óránként éjszakával váltsa fel, némi könnyebbséget hozva a hidegtűrő, homálykedvelő Kőfiaknak. Egyes töredékek szerint az engedmény fejében övéi lelkét ígérte oda, ám utóbb elállt az egyezségtől, ezért a Nagyok a törpék minden nemzedékét átkukkal sújtottak - innét ered a Hat Csapás legendája, mely, mint kiderült, nem nélkülözi a valóságalapot.
Bul Ruurig csak papjait (a Tudókat) figyelmeztette a Csapások eljövetelére, s szigorú titoktartást parancsolt nekik, a nép legválságosabb órájában azonban megmutatkozott Bórog földjén, és olyan ajándékot adott a törpéknek, melyek jóvoltából azok megmaradtak, sőt, megerősödve várhattak az újabb veszedelmet.
Bul Ruurig következetlensége kezdettől zavarba ejtette az embernép hittudorait. Közülük néhányan odáig merészkednek, hogy kijelentik: a Kőatya alighanem megháborodott a Tyrranóval (első Homálytestvérével?) vívott k üzdelemben. Az Ősmítosz egyes mozzanatai (elhajított csatabárd, új, nyíltan rosszindulatú Homálytestvér) alkalmasak e vád alátámasztására, és a feltételezés mellett szól az is, hogy Bul Ruurig még a sziget elhagyása előtt "fiára", Kadalra ruházta a nép vezetésének terhét, s többé nem mutatkozott meg övéi előtt.
Kultusza máig fennmaradt, noha nem bír olyan jelentőséggel, mint utódáé. Rendszerint olyan törpék fohászkodnak hozzá, akik segítségével remélik feltárni és uralmuk alá vonni lelkük sötét aspektusait. Suttogjak, hogy papjai - a törpe Tudók közt egyedülálló módon - képesek a legősibb mágia "dús szavainak" használatara is.

Kadal. a Tárnákat Zengető Az Ősmítosz szerint Bul Ruurig sarja, aki a megfáradt Kőatya távoztával került a törpe panteon főhelyére. Az apokrif elmélet szerint a "fiú" kifejezést a suógok átvitt értelemben alkalmazzak, és csupán annyi történt, hogy a Bul Ruurigban manifesztálódott isteni erő megfiatalította önmagát - ezt látszik igazolni, hogy a Kőatya asszonyáról egyetlen szövegben, egyetlen töredékben sem esik említés, s hiányzik az északi népekre egyébként oly jellemző "állatanya" figurája is. A hil nyelvben jártas vallástörténészek elismerik: az Ősmítosz Kadalról szólva elveszti konzisztenciáját; ez magyarázza, hogy a "tisztán jött gyermek" fordulatot egyesek az isteni lényeg fizikai, mások lelki megújulására vonatkoztatják.
Bárki volt egykor, bizton állíthatjuk, hogy Kadal a Hetedkor derekára megtalálta saját arcát. Ő az egyetlen törpe istenség, aki akaratát időről időre karizmatikus, ám halandó küldöttek révén nyilvánítja ki: az első (aki az apokrif változat szerint azért sikerült a szándékoltnál tökéletesebbre, mert Bui Ruurig a véréhez való-ezüstöt kevert) megtagadta a szolgálatot, s csak akkor békélt meg, mikor Kadal örökléttel ajándékozta meg, és isteni rangra emelte. Ő Tooma a Fejszés, akinek makacsságából a törpék históriájuk mélypontjain is erőt meríthettek. A másodikként teremtett küldött, Ezüstcsákány Graim a Harmadik csapás során esett el Bórog földjén, emlékét azonban szívében őrzi a nép, és nem feledkezett meg róla a Tárnákat Zengető sem: valahányszor Tarin háborúra készül, lehetővé teszi számára, hogy az Örök Visszhangtalanból kiszakadva új testet öltsön. Graim, aki maga dönthet visszatéréséről, még nem szalasztott el egyetlen ilyen alkalmat sem - beszélik, ő vezette azt a különítményt, mely a Tizennegyedik Zászlóháború utolsó esztendejében kiragadta az ediomadi Belső Csarnokokból Kabur Lah lobogóját.
Kadal szolgái rangjuktól, beosztásuktól függetlenül tekintélyes személyiségeknek számítanak, szavuk akkora - ha nem nagyobb - súllyal esik latba, mint egy daug főnöké. Különös vonzalmat éreznek a drágakövek iránt, felhasználásuknak, a bennük rejlő hatalom kinyerésének számtalan módját ismetik. Ők irányítják a földmélyi fajzatokkal, démonokkal, Homálytestvérekkel vívott harcot, és Tooma szolgaival együtt képviselik a birodalom papságát az Északi Szövetség évi közgyűlésein. Papjai a Természet és Élet szférájú varázslatokat használhatják.

Tooma. a Fejszés Az mítoszok legendás Engedetlenje; hadisten, korhely és bajkeverő egy személyben. Küldöttei nincsenek, papjai a legkivalóbb harcosok közül kerülnek ki, akiket kivételes helyzetekben (háborúk, sorsfordulók), avagy a lehető, legrosszabbkor (külországi temetési szertartások alatt, követek jelenlétében) átszellemít, s rendkívüli, olykor megbotránkoztató tettekre sarkall. Főként a kőfiak újabb generációinak körében kedvelt, a hittudorok azonban nem tartják kizártnak, hogy csupán Bul Ruurig szellemének egy újabb aspektusát testesíti meg, és hogy a hátralévő Csapások egyike - vagy mindegyike - az ő tevékenységével függ majd össze.
Tooma papjai erős támaszai Tarin hadseregének, szavuknak súlya van majd' minden tanácsszinten. Különös vonzalmat éreznek az ércek - különösképp az eleven fém - iránt, felhasználásuk, engedelmességre szorításuk, hatalommal való felruházásuk számtalan módozatát ismerik és gyakorolják. Kiveszik részüket a Tarin alsó zónáiban vívott harcokból, és kimagaslóan népszerűek a szövetséges embernép fegyverforgatói körében, akik a "jóféle kétkezes tarini törpe" típusának megtestesítőit látják bennük.
A kőfiak hitének szakadatlan fejlődését hirdető elmélet szerint a Fejszés a bizonytalan jövőben - talán nem is túl sokára - átveheti a pantheon élén Kadal szerepét. Papjai a Természet és Élet szférájú varázslatokat használhatják.

Zimah. a Szökevény Az Átkos Fivérek óta a kőfiak legnagyobb antihőse, fejlett egójú, alacsony etikai fokon álló lény, sokak szemében az állhatatlanság maga. A törpe istenkép esetlegességének jó példájával szolgál: halandónak született, és papi sorból, jó részt a maga akaratából emelkedett a pantheon tagjai közé. Az isteni rendeléssel elégedetlenek utolsó nagy hulláma az ő vezetésével hagyta el Tarint. Személyét a birodalom nagyjai megvetéssel, a közrendűek elnéző utálattal emlegetik; a kivonulás óta nem akadt példa arra, hogy hithű törpe renegát törpe vérét ontsa - ha mégis megtörtént ilyesmi, a kiváltó ok bizonyosan nem vallási vita volt.
Zimah jelenlegi státusa és holléte egyaránt bizonytalan. A rossz nyelvek szerint aggkori végelgyengülését titkolandó rejtőzött el, talán meg is halt már. Mások úgy vélik, azon az áron sikerült öröklétűvé válnia, hogy behódolt Homálytestvérének, s most a magára rótt félezer éves penitenciát tölti. A legmerészebb feltevés szerint változás iránti igényét az elvándorlás sem elégítette ki, hamarosan elhagyta nyáját, de nem a kóborló prédikátorok, hanem, a kalandozók útjára lépett, valódi nevét és múltját azonban - érthető okból - titkolni igyekszik.
Zimah papjai a Szökevényhez imádkoznak ugyan, ám nincs bizonyíték rá, hogy hatalmukat szakrális forrásból nyernék; egyesek a profán mágia és a szemfényvesztés mestereit, mások egyszerű képmutatókat látnak bennük, akik titkon Bul Ruurigot imádják, és korlátozott mértékben bár, de részesülhetnek a Kőatya erejéből.
Zimah kultusza főként a renegát törzsekben és a törpe diaszpóra délvidéki kolóniáin dívik - tiszteletét Tarinban szokásjog és törvény tiltja, s felettébb ritka az olyan törpe, aki a fennálló rend elleni lázadás e szegényes módját választaná.