|
Anatómia
Követelmény: Tudat: 2, 4, 6
Az ember testi felépítése és legfőbb élettani jellemzői
Váz- és izomrendszer
Az emberi test vázát a csontozat alkotja. Ezek nemcsak a szilárdításért felelősek, hanem az izmok is ezekhez
tapadnak, így biztosítva a mozgást. A csontok lehetnek csöves szerkezetűek - a legtöbb végtagcsont pl. a kar, a
kéz, a láb csontjai, illetve a bordák, és a gerincoszlopot alkotó csigolyák ilyenek. Másik típusuk a lapos
csont - a koponya, a mellső függesztőöv (lapockák), az alulsó függesztőöv (medencét alkotó csontok) tartoznak
ide. A csontokat kívülről erek és idegek hálózzák be, belsejükben a csontszövetet tápláló és a vérsejteket képző
csontvelő van. A csontok igen ellenállóak, ám ha sérülés következtében eltörnek, az igen komoly veszéllyel
járhat - nemcsak a heves fájdalom miatt, hanem elvérzést, belső vérzést, illetve az adott testrész lebénulását
(végtagoknál) is jelentheti. A szilánkosra zúzott csontok feltéphetik az ereket, így elvérzéshez vezetnek - akár
belső vérzésként is jelentkezhet. A leggyakoribb csonttörések a végtagokon következnek be, ezeket
leghatásosabban sínbe tevéssel lehet gyógyítani. A mellkas sérülésénél igen veszélyes a bordatörés, mivel a
végek megsérthetik a létfontosságú szerveket, úgymint a tüdőt és a szívet. A gerinc komolyabb sérülése esetén
(törés) az adott csigolyától lefelé a test nem képes az agyból jövő parancsokat fogadni, így lebénul. A
koponyasérülés akár azonnali halálhoz is vezet, ha az agy nagymértékben károsodik.
A csontokra tapadnak az izmok, illetve a szalagok és inak. Ezek segítségével mozdulnak el egymáshoz képest a
végtagok. Az izmok összehúzódásukkal közelítik a csontokat egymáshoz. Az izmok sérülése esetén természetesen
szintén bénulás következik be; ám ezek viszonylag gyorsan képesek regenerálódni megfelelő ellátással. A
legfontosabb izmok a végtagokat mozgatók, és a légzésben jelentős szerepet játszó bordaközi izmok és a
rekeszizom. A lábnál járásképtelenséget okozhat az inak átmetszése - ezek hiányában a láb mintegy kifordul a
test súlya alól. Ha a karon történik ugyanez, pl. a könyöknél, vagy a vállnál, a kéz elernyed, bénán lóg.
A belső szervek
Az ember legfontosabb belső szervei a következők: agy, szív, tüdők; valamint a gyomor, máj, belek és vesék, lép,
a különböző mirigyek, és az ivarszervek.
A test legmagasabb szintű vezérlő központja az agy. Az innen kiinduló idegek az egész testet behálózzák,
ingereket fogadnak, és parancsokat küldenek minden izomhoz, és belső szervhez. Az agy az érzékelés (látás,
hallás, tapintás, szaglás, ízlelés) és a gondolkodás központja is egyben. Az agyat az agykoponya védi a
sérülésektől egyetlen gyenge pontja a fej hátulján található öreglyuk - itt csatlakozik ugyanis a gerincoszlop a
koponyához. A gerincoszlopban futnak az idegrostok, amelyek a parancsokat továbbítják lefelé, a testbe. A
csigolyák között idegek lépnek ki a nagy kötegekből, ezeket pedig porckorongok védik a becsípődétől.
A szív a vérkeringés központja, a mellkas közepe táján, kicsit bal felé helyezkedik el, felülről nagyjából a 3.
és a 4. borda között. A szív keringeti a testben a vért, ezért bármilyen sérülése perceken belüli halálhoz
vezet. A szívből kilépő fő artériákon keresztül a vér egyrészt a tüdőbe, másrészt a test többi részébe jut. A
legnagyobb kilépő aortából ágaznak le a nyaki artériák, melyek a fejbe szállítják a vért. Ezek a nyak két
oldalán jól megfigyelhetőek, itt a szívverést is jól ki lehet tapintani. Artériák futnak még mindkét oldalon a
kulcscsontok alatt a karokba, illetve a csontok mentén a lábba. Ezek sérülése elvérzéshez vezethet, ha nem
látják el időben.
A tüdők szintén a mellkasban helyezkednek el. A bordák védik őket, egyben a légzéshez szükséges rugalmasságot is
biztosítják. A levegő az orrüregből a garaton át jut a légcsőbe, melyet porcok merevítenek és védenek. Itt
helyezkednek el a hangképző szervek is. A légcső a tüdők közé érve kettéágazik, majd még kisebb ágakra bomlik.
Itt történik a levegő cseréje. A belégzést a bordaközi izmok és a rekeszizmok segítik. Ha ezeket sérülés éri,
például egy bordák közötti tőrszúrás képében, a tüdőben uralkodó légnyomásviszonyok felborulnak, a
következmények azonnali ellátás hiányban végzetesek lehetnek.
A gyomor és a belek a tápcsatorna meghatározó részei. A gyomorban a táplálék megemésztődik, a belekben pedig
felszívódik. Ezeket a szerveket sűrűn behálózzák az erek. A bélrendszer sérülése mágikus ellátás hiányában
halált okoz, noha nem feltétlen azonnal. A gyógyításhoz a hagyományos módszerek nem elegendőek. Ha a hasfalat
éri sérülés, a belek kinyomódhatnak, az őket behálózó erek felszakadhatnak. A gyomor sérülésekor a gyomorsav
kifolyhat, nagyban károsíthatja a többi belső szervet.
A máj, a lép, a vesék a szervezet méregtelenítésében és a vér megszűrésében játszanak szerepet. Roncsolódásuk
nem azonnal fejti ki hatását; ha a szervek egy bizonyos százaléka sérül, már nem képes ellátni a feladatát, és a
sérült meghal. Ugyanígy hosszabb ideig tart, ha valamely mirigy sérül meg - az áldozat akár hetekig, hónapokig
is szenvedhet e szervek nem megfelelő működésétől. Az ivarszervek sérülése általában a nemzőképesség elvesztését
jelenti.
Más fajok anatómiai, élettani sajátosságai
Az elf faj
Az elfeknek az emberekhez képest vékonyabbak a csontjaik, izmai nem képesek olyan nagy mértékű tömeggyarapodásra. Ezen hiányosságaikat fürgeségükkel pótolják; mivel testükben az idegek felépítése más jellegű, gyorsabban képesek reagálni az őket körülvevő ingerek sokaságára. Látásuk, hallásuk igen fejlett. Élettani sajátosságaik alapjaiban nem sokban különböznek az emberektől. Életük igen hosszúra nyúlik, ismeretlen okokból testük igen lassan öregszik, az emberekéhez képest nagyságrendekkel tovább élnek. Emiatt igen kevés utódot hoznak a világra.
Az orkok testfelépítése
Az orkok igen robusztus testű lények. Izmaik nagy tömegűek, óriási erőkifejtésre képesek. Csontjaik vastagak, ellenállóak. Legszembetűnőbb különbségek például a fogazat - jól fejlett alsó szemfogaik, melyek az alsó ajkakon túlnyúlnak, valamint dús testszőrzetük, mind a hímekre és nőstényekre jellemző. Az orkok szaglása kitűnő. Tovább élnek, mint az emberek, ám igen agresszív faj, ezért kevesen élik meg, hogy végelgyengülésben pusztuljanak el.
A törpök
Humanoid lények, testük alacsony, zömök, csontozatuk erős, izomzatuk szintén nagy tömegű. Arcszőrzetük jelentős, mind a férfi mind a női nemnél. Testük eme alakulása a föld alatti életmódra vezethető vissza, hiszen életük jelentős részét hegymélyi tárnáikban töltik. Élettartamuk szintén igen hosszúra nyúlik, ám az öregedés jelei már jobban megmutatkoznak rajtuk.